Érdekes és rendkívül tanulságos tanulmányt olvastam a napokban egy hetilapban. A téma a nyugdíjas évek bevétele volt, melyről valljuk be semmi jót nem hallani az utóbbi időben. Példaként a cikkben kiszámolták egy jelenleg ötven éves férfinek a kilátásait, aki húsz éves kora óta folyamatos munkaviszonyban van, ám mindig minimálbérre volt bejelentve. Meglepetésére, a nyugdíjas éveire csupán havi ötvenezer forintot adott ki a kalkuláció, mely bizony több mint fele a jelenlegi fizetésének. Ezek után talán érthető, hogy miért hívták már most fel a figyelmét a nyugdíj megtakarításra, melynek köszönhetően nem kell majd jelentős életszínvonal romlással számolnia. A nyugdíj megtakarítást ráadásul az állam is támogatja, így ha nem is jelentős mértékben, de némi állami segítségre is számíthatunk. A megtakarításba belekalkulálhatjuk például az évi húsz százalékos adójóváírást, mely akár százharminc ezer forint is lehet. Ez az összeg automatikusan átkerül a nyugdíjbiztosítási számlára, ezzel is növekszik a hozam.
Szerintem az én korosztályomban kevés olyan ember van, aki ne szeretett volna egy Mountain bike tulajdonosa lenni. Általános iskolai osztályomba és a környező települések iskoláiban is megfigyelhető volt, hogy hatodik-hetedik osztályig még elfogadta mindenki az idősebb testvértől, ismerőstől, rokontól kapott kerékpárt, ám ezekben az években már megjelent az igény arra is, hogy első tulajdonosai legyünk egy biciklinek, mely nem baj, ha mountain bike. Akkor persze még senki sem tudta, hogy a rajongásunk tárgyáét az 1980-as évek elején alakították ki Amerikában, csupán azt láttuk, hogy a televízióban egyre többet jelenik meg ez a kerékpár típus és az általunk bálványozott sztárok is egyre gyakrabban beszélnek róla vagy pattannak a nyergébe. A masszív felépítésű, vastag kerekű biciklit akkor még csak 26”-os kerekekkel árusították, ám ára e megváltozott, hiszen egyre elterjedtebbé válik a 27,5”-os és a 29”-os kerekű mountain bike kerékpár is. Visszagondolva azonban érthetetlen, hogy miért is szerettük volna megszerezni az Alföldön a hegyes terepre való kétkerekűt.
Az elmúlt években a kötés és a horgolás lett a kedvenc hobbim, ezekhez szereztem be nagyon sok kötőtűt, horgolótűt, kötőfonalat és horgoló fonalat. Sokáig csupán azt néztem a vásárlás során, hogy milyen a színe a fonalnak, a minőségéről ugyanis azt hittem, hogy ha közepes árfekvésűt választok, akkor az minőségben is megközelíti a boltban vásárolható, átlagos áru termékeket. Sajnos többször is rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Gyermekeim ruhái közül több is szétment néhány mosás után, ami miatt talán nem meglepő módon többször is elsírtam magam, hiszen percek alatt foszlott szét több hét, sőt volt, hogy több hónap munkája. Persze családom minden esetben megpróbált megvigasztalni és emlékeztetni, hogy ez a hobbim, tehát szeretetből csináltam, ez azonban akkor nem vigasztalt meg sohasem. Mára megtanultam, hogy nem szabad csupán az árcédulának hinni, hiszen többször előfordult, hogy az olcsóbb fonalból elkészített pulóver tovább bírta a kiképzést gyermekemen mint a drága, különlegesnek számító fonalból készült.